A reklám nem mond igazat, nem is az a dolga. Az a hülye, aki mindent elhisz neki.




Vegyél! Hófehérre mos! Legjobb a világon! Ettől leszel szebb, karcsúbb, fiatalabb, erősebb, férfiasabb, nőiesebb! Ettől leszel valaki!

Egy átlagos napon többszáz reklámmal találkozhatunk anélkül, hogy keresnénk őket. Ott vannak az újságban, a tévében, az utcákon. Hozzá tartoznak a civilizált világhoz és a szabad piachoz, mint erdőhöz a madárcsicsergés. A reklámokból él a tévék és az újságok többsége. A reklámból tudjuk meg, hogy megjelent egy új mosópor, hogy újfajta autó kapható, vagy hogy mit ígérnek a pártok. Nincs a reklámmal semmi baj, ha tudjuk, mi az.

A reklám megjelenéséért és tartalmáért valaki fizetett. Aki fizet, az kéri a nótát, tehát a reklám nem mond el mindent. Nem lesz benne, hogy a mosópor valójában ugyanolyan, mint az olcsóbbik, sem pedig az, hogy az új autó inkább szép, mint megy. Azt sem a reklámból tudjuk meg, van-e pénz a politikusok mézesmázos ígéreteire, vagy csak a levegőbe dumálnak. A reklámban a megrendelő a legjobb arcát mutatja, de ez nem jelenti azt, hogy nincs neki rosszabbik arca.

Az állam, a Gazdasági Versenyhivatal igyekszik a túl pofátlanul füllentő cégeket fülön csípni, de csak utólag, és csak a legátlátszóbb átveréseket büntetheti.

A reklám tehát olyan ismerősünk, aki mond néha érdekeseket, de tudjuk róla, hogy hazudós. Vagy legalábbis gyakran lódít. Nem kell utálni, de megbízni benne butaság. Mielőtt elhinnénk neki bármit, utánanézünk. Megkérdezzük hozzáértő barátainkat, utánaolvasunk az interneten, esetleg kipróbáljuk az autót, mielőtt megvesszük. Hátha kiderül, hogy belülről nem is olyan dögös. A reklámtól nem várhatjuk, hogy mindent elmondjon, de nem is kötelező hinni neki. Csak azt csaphatja be, aki nem elég óvatos. Ha okosabbak és körültekintőbbek leszünk, egyszer talán eltűnnek a buta és hazug reklámok, mert nem hisz majd nekik senki.

Rendezte: Fülöp Edina