Ment, mendegélt a legkisebb fiú, amíg Hollandiába nem ért. No, most már eleget jöttem, gondolta magában, itt elszegődök agrármérnöknek, hiszen annak tanultam a Bálint Gazda Főiskolán. Mutatta a sajtgyárban a papírt, magyarázta is, hogy ő diplomás agrármérnök, úgyhogy adjanak hozzá méltó munkát. Igen ám, de a hollandusok csak nézték, nézegették a diplomáját, és fogalmuk sem volt, miféle papír az.
Azt még ki tudták deríteni, hogy Magyarországon létezik egy ilyen nevű iskola, de hogy ott mit tanítanak, és milyen szinten, azt már nem. Márpedig a sajtüzemet nem bízhatják rá akárkire, amíg nem tudják, mit ér a tudása. Ez a bizonytalanság nemcsak a magyar fiatalokat sújtotta. Ezért az Európai Unió miniszterei már 1999-ben úgy döntöttek, hogy egységes rendszerre, és mindenhol ugyanazt jelentő diplomákra van szükség. Már ha komolyan gondoljuk, hogy Európában szabadon mászkálhat és dolgozhat az ember. A miniszterek épp Bolognában döntöttek így, ezért ezt az átalakítást bolognai reformnak nevezték el.
Az új rendszerben a diplomák egymásra épülnek: három év után a hallgató dönthet, továbbtanul-e még két évet, vagy egyelőre elég neki az alapszintű diploma. Mehet dolgozni, vagy mást tanulni. És ezt akár külföldön is teheti, mert ezekhez a képzésekhez egységes, uniós papír jár, amiről mindenhol tudják, mit jelent. A bolognai rendszer legkisebb fiai biztosak lehetnek abban, a végzettségüket értik és elismerik Európa-szerte. Így ők már érteni fogják azt is, mire jó Európa.
