A fejlett európai országokban minden negyedik ember részmunkaidőben dolgozik; annyit, amennyit tud, vagy amennyit akar.



Nyolc óra munka - így kezdődött a jelszó, amiből aztán sláger lett. Magyarországon ma is ez a norma szinte mindenkinek. Reggel nyolcra be a gyárba, délután négykor haza. De vannak, akik erre nem érnek rá.

Kisgyerekes anyák, tartósan beteg, fáradékonyabb emberek. Szeretnének ők dolgozni, de napi nyolc órát nem tudnak. Négyet vagy hatot tudnának legfeljebb, de Magyarországon százból mindössze négy embernek van ilyen munkája. Nyugaton bezzeg ezt is jobban csinálják. A fejlett európai országokban minden negyedik ember részmunkaidőben dolgozik; annyit, amennyit tud, vagy amennyit akar. Lehet, hogy megelégszik fél fizetéssel, ha cserébe több szabadideje marad.

Magyarországon sajnos nehéz olyan munkahelyet találni, ahol elfogadnák a részmunkaidőt, vagy lehetne interneten át, otthonról dolgozni. A legtöbb magyar hivatal és vállalat még nem jött rá, hogy nem feltétlenül az kell nekik, hogy a munkatársuk bent üljön nyolc órát, hanem hogy elvégezze a munkáját. Hogy mikor és hol dolgozik az ember, az sok állásnál mindegy lenne. Ráadásul a távmunkások olcsóbban dolgoznak: nem kell nekik íróasztalt, számítógépet adni, fűteni és takarítani miattuk. A kisgyerekre vigyázó édesanyáknak vagy édesapáknak alig van más esélyük, hiszen büfiztetni és pelenkázni kell. Pedig talán ők voltak a legjobbak a szakmájukban, mielőtt gyermeket vállaltak. Most nemcsak ők maradtak munka nélkül, de a munkahelyük is elvesztett egy kiváló dolgozót.

A munkanélküliek egy része simán munkába állhatna, ha ez nem járna nyolc óra távolléttel. És akkor örülhetnének ők is, a főnökük is, és az ország. Mert dolgozni, azt kéne, de ha lehet kényelmesebben csinálni, akkor még jól is esik.

Rendezte: Horváth Eszter

Többet akarok tudni, elolvasom a háttéranyagot!