Ahogy a többi fővárosból, úgy Budapestről is ki kell szorítani az autók nagy részét. A jövő a közösségi közlekedésé és a biciklié.



Lovas nemzet voltunk, lóerős nemzetté lettünk. A magyar ember vagy autóval jár, vagy szeretne azzal járni.

Dugóban araszol, idegeskedik, benzint pazarol és káromkodik inkább, de a tömegközlekedésről hallani sem akar. Miért? Hát azért, mert az még kényelmetlenebb. Ritkán jár a busz, és túl sokan vannak rajta. Sokszor át kell szállni, és rossz helyen vannak a megállók, valamint nyáron meleg van, télen hideg, és még a hidegben is büdös.

Pedig az biztos, hogy ennyi autót nem bírnak el a városok. Nemcsak a forgalom, de a parkolás is gondot okoz; egyszerűen nincs elég hely. Az autózás egyre drágább mulatság lesz, különösen a városokban. Ha mindenki autóval járna, akkor senki sem tudna mozdulni. Plusz meg is fulladnánk, akkor meg mire jó az egész? Ahogy a többi fővárosból, úgy Budapestről is ki kell szorítani az autók nagy részét. Adókkal, díjakkal, büntetésekkel.

De közlekedni mégis muszáj valahogy. Azokon az útvonalakon, ahol százezrek mozognak naponta, a villamos, a metró és a elővasút a megoldás. Olyan kocsikkal, amelyek kényelemben felveszik a versenyt a személyautóval, és még olvasgatni, dolgozni is lehet rajtuk. Ha a menetrend kiszámítható, az átszállás kényelmes, akkor autó nélkül sem nyűg az utazás. A vasút azért született meg, hogy nagy tömegeket mozgasson. Ma is erre kellene használni. Egy lakható város szívén nem autópályák futnak keresztül, hanem metró- és villamossínek, meg kerékpárutak. A kocsiját letámaszthatja mindenki ott, ahol a sín elkezdődik, előveszi az újságot, és idegbaj nélkül utazik tovább. Oda, ahol nem autók, hanem emberek élnek és dolgoznak. Mert a legfőbb érték az ember. És nem az autója.

Rendezte: Divinyi Gábor

Többet akarok tudni, elolvasom a háttéranyagot!